Azok a szerencsések, akik jártak már az űrben és visszanéztek onnan a Földre, egy vékony kék burkot láttak bolygónk körül. Ez az, ami megkülönbözteti a Földet a többi bolygótól, és aminek az élet köszönhető. De miként hozta létre, tartja fenn és szabályozza oxigéndús légkörét a Föld? A kalandos történetben egy repülő folyó, egy globális porvihar, egy összeomló gleccser és egy olyan kulcsfontosságú élőlény is szerepet kap, melyről valószínűleg még sose hallottál.

Gondolkodtál már rajta valaha, hogy hogyan keletkezett a Föld? Nos, a történetben fontos szerep jut egy kozmikus viharnak és megszámlálhatatlan véletlen ütközésnek - melyek teljes pusztulást is hozhattak volna, ám ehelyett fokozatosan létrehoztak egy bolygót a korai naprendszer törmelékeiből.

A Nap és annak energiája nélkül aligha lenne élet a Földön. Ám akkor se létezhetnénk, ha bolygónk nem épített volna ki több védelmi vonalat is a halálos sugárzások kivédésére. Az első pajzsot a Föld magja; a másodikat a légkör; a harmadikat meg az egymással szervesen összefüggő időjárási rendszerek működtetik.

Bár az élet építőkövei az egész Univerzumban megtalálhatóak, élő szervezeteket a Földön kívül egyelőre nem sikerült felfedezni. Mi különbözteti meg hát a bolygónkat a többi égitesttől? Milyen erők és miféle véletlenek kellettek ahhoz, hogy egy halom élettelen anyagból élet keletkezzék? Ez esetleg máshol is megtörténhet?

Ahhoz, hogy a hátán élet virágozzék, bolygónknak nemcsak élhetőnek, de egyúttal halálosnak is kell lennie. A pusztulás minden egyes sejtünkbe bele van programozva, s ez furcsamód az evolúció legnagyobb vívmányai közé tartozik; egy egyed pusztulása ugyanis egy másik előtt nyit utat, ha pedig egy tömeges kihalás egész fajokat küld a süllyesztőbe, még nagyobb az evolúció mozgástere.

Chris Hadfield asztronauta már háromszor járt az űrben, és újabb utazásokat tervez. Sőt: azt állítja, hamarosan az egész emberiségnek fel kell kerekednie, ha el akarja kerülni a pusztulást. De vajon képesek lehetünk-e tartósan a Földön kívül létezni? Az űrbeli sugárzások, a mikrogravitáció és a szervezetünkben található baktériumok ellenünk dolgoznak?

Amióta az élet megjelent a Földön, növények és állatok milliárdjai építik-alakítják a felszínét: hegyek születnek elpusztult állatok maradványaiból és növények segédkeznek új kontinensek megalkotásában. Ez a hatalmas erő azonban veszélyes ...

A földi élet egy egyszerű egysejtű baktériumként kezdődött, és kétmilliárd éven át ebben a formában is maradt. Miként vált hát ez az ősi, primitív baktérium azzá a végtelenül komplex és sokszínű dologgá, amit ma élővilágnak nevezünk? És ha ez a csoda megtörtént a Földön, máshol is előfordulhat az Univerzumban?

Kétmilliárd éven át egyetlen élőlénynek se volt agya a Földön. Sőt: az élőlények 90%-ának ma sincs szüksége agyra a túléléshez. Mi történt hát? Miként, minek a hatására indult be ama valószínűtlen, csodával határos eseménysor, mely az embert mára minden más élő szervezetnél intelligensebbé tette?

Három misszió és 665 űrben töltött nap után Peggy Whitson, a NASA legtapasztaltabb asztronautája ismét belép a Föld légkörébe, hogy hazatérjen az otthonát jelentő bolygóra. Az űrhajóból kilépve kék ég, friss levegő, meleg napsütés és testét a felszínhez láncoló gravitáció fogadja. „A Földnek nincs párja a világon” – gondolhatja. Vajon igaza van-e? Bolygónk valóban unikumnak számít az Univerzumban?